18449149-1-05
Támogasd adód 1%-ával a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolát! Adószámunk: 18449149-1-05
Semmelweis garancia védjegy

Vakvezető kutya gondozása

Az alábbiakban gyakorlati javaslatokat adunk vakvezető kutyák (és nem csak 😉  ) gondozásához:

Tartalom:

A kutya ápolása, gondozása

A kutya etetése

A kutya egészségvédelme

Kölyöknevelési kisokosunk pedig az alábbi linkre kattintva tölthető le pdf formátumban: 

A kutya ápolása, gondozása

A kutya ápolása, gondozása, cuki vakvezető kutyák kicsik és nagyok

A kutya ápolása, gondozása

A kutya kültakarója jól tükrözi a szervezet általános állapotát. Az egészséges, megfelelő kondíciójú kutya szőre tömött, csillogó, bőre rugalmas. A száraz, töredezett, fénytelen, hulló szőrzet tápanyag-ellátási zavarra, gondozatlanságra vagy betegségre utal.

Szőrápolás

A szőrápolás célja, hogy a kutya mindig tiszta és ápolt legyen, szőrzetéről eltávolítsuk a szennyeződéseket, élősködőket, beleragadt növényi részeket (toklász, bogáncs), valamint, hogy az egész testét rendszeresen átsimogatva, a lehető leghamarabb észleljük, ha bármilyen sérülés vagy egyéb elváltozás (duzzanat, gyulladás, kullancs, szőrhiány, stb.) van a kültakarón. A szőrápolás alapvető eszközei a szőrkefe, gumikefe, fém fésű és fém kefe, speciális aljszőrzet eltávolító fésű, törölköző.

Rövid szőrű kutyáknál általában elegendő heti két-három alkalommal a gumi- vagy szőrkefével alaposan átkefélni a teljes testfelületet. Vedlési időszakban egy-két naponta a fém fésűvel, kefével vagy az aljszőrzet eltávolító fésűvel távolítsuk el az elhalt szőrt, utána gumi- vagy szőrkefével keféljük át a szőrzetet. A végén puha ronggyal vagy enyhén nedves szarvasbőrrel áttörölve az állatot szép fényes szőrzetet kapunk.

Esős időben a nedves szőrt törölközővel dörgöljük minél szárazabbra, ha szükséges, használhatunk hajszárítót is.

Különösen erős szennyeződéskor (ürülékbe, tetembe fetrengés) szükséges lehet a kutya fürdetése. Ilyenkor kifejezetten erre a célra szolgáló kutyasampont használjunk a leírtaknak megfelelő módon és ideig, majd zuhannyal alaposan öblítsük le. Fürdetés után törölközővel dörgöljük minél szárazabbra kutyát, esetleg használható hajszárító is, hűvös időben maradjon meleg helyen, lakásban a teljes száradásig. Tavasszal, nyáron a szabadban is lehetőséget adhatunk a kutyának, hogy kirázhassa a vizet a bundájából, és száradásig futkározhasson.

Olykor, az előzőhöz hasonló erős szennyeződéskor „elsősegélyre” is szükség lehet, hogy valahogy hazajussunk. Ehhez jó szolgálatot tehet az illatszer boltokban kapható nedves törlőkendő, amit kis kiszerelésben is megvásárolhatunk, és a gyári, hermetikusan lezárt tasakjában állandóan magunknál tarthatunk.

Fogápolás

A fogápolás célja, hogy a kutya fogai tiszták, fogkőmentesek legyenek. Az esetleges sérüléseket, elszíneződéseket mielőbb észrevegyük, szükség esetén állatorvossal kezeltessük. A megfelelő szájhigiénia megelőzi a kellemetlen szájszag kialakulását. A fogtisztítás legegyszerűbb módja, hogy naponta kap a kutya olyan rágcsálnivalót, mely tisztítja a fogait. Különböző rágószalagok, préselt marhabőrből készült műcsontok és egyéb fogtisztítók kaphatók, de kaphat egy-két hetente marha- vagy főtt sertéscsontot is. A fogakon megjelenő lepedéket időben észlelve könnyen eltávolíthatjuk gézdarabbal ledörzsölve vagy kutyafogkefe és kutyafogkrém segítségével. Embernek gyártott fogkrémet kutyánál ne használjunk, mert a kutya lenyeli, és az emberi fogkrém fluor-tartalma csontvelő-károsító hatású! Ha mégis fogkő keletkezik a fogakon, mihamarabb el kell távolítani, vagy állatorvossal le kell szedetni (lehetőleg ultrahangos készülékkel), mivel a fogkő kilazíthatja a fogakat, a fogkövön élő baktériumok pedig elhanyagolt esetben szívbelhártya-, és vesegyulladást is okozhatnak.

A fogak közé beszorult csont- vagy fadarabokat szedjük ki. Ha letört, sérült fogat találunk a szájüregben, kezeltessük, lehetőleg kutya-fogászatra specializálódott állatorvossal, aki szakszerűen betömi, vagy, ha a sérült fog már nem menthető meg, szakszerűen eltávolítja azt.

Fülek 

A fülek rendben tartása: rendszeresen ellenőrizzük, hogy a hallójáratok tiszták és váladékmentesek legyenek, szükség esetén tisztítsuk ki kutyáknak készült fültisztító folyadék és ujjunkra tekert papír zsebkendő, vagy gézdarab segítségével.

Ha a kutya gyakran rázza a fejét, fülét lógatja, kaparja, dörzsöli vagy nagyobb mennyiségű sötét, bűzös váladék jelenik meg a hallójáratban, illetőleg a fültövét megnyomkodva cuppogó hangot hallunk, az fülgyulladásra vagy idegen test jelenlétére utalhat, ekkor feltétlenül mutassuk meg állatorvosnak.

Szemek

Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a szemek nem váladékoznak-e rendellenesen, nincs-e bennük idegen test. Enyhébb váladékozás egészségesen is előfordul (általában reggelente vagy hosszabb-rövidebb alvás után észlelhető kevés, világos sárgás-fehéres csipásodás), de ha a váladék mennyisége, állaga jelentősen változik, vagy a kötőhártya színe az egészséges rózsaszínű helyett vöröses vagy éppen túl fehér, érdemes állatorvoshoz fordulni. A két szemnek egyformának kell lennie, tehát bármiféle eltérés figyelmet érdemel. A szem tisztítása bórvizes vagy kamillateás vattával történhet.

Ha a kutya hirtelen erősen hunyorog, kaparja, dörzsöli a szemét, vagy nem nyitja ki, érintésre fájdalmat jelez, ez idegen test szembe kerülésének vagy komolyabb szemsérülésnek a jele lehet, mindenképpen azonnal forduljunk állatorvoshoz.

Mancsok ápolása

Rendszeresen ellenőrizzük a karmokat, nincsenek-e túlnőve, letörve, ha szükséges, le kell vágatni őket állatorvossal vagy kutyakozmetikussal. A karomvágást látók otthon is elvégezhetik a megfelelő szerszám segítségével. Ha sötét színű a karom és nem látszik benne az élő rész, akkor a talp vonalában érdemes vágni, nehogy megsérüljön a karom.

Télen, erősen sózott utakon közlekedve könnyen kimaródhat, kisebesedhet a kutya mancsa. Ennek elkerülése érdekében használhatunk speciális védőkenőcsöt vagy kutyacipőt, illetve hazaérve célszerű alaposan lemosni a mancsokat bő vízzel és bekenni ápoló krémmel. Kisebb sérülést, vágást némi gyakorlattal otthon is kezelhetünk, komolyabb sérüléseket mutassuk meg állatorvosnak.

Ivarszervek és végbélnyílás környékének ápolása

Az ivarszervek és a végbélnyílás környékének tisztán tartását normális esetben a kutya önmaga elvégzi, de rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nincs-e kóros váladékozás az ivarszerveknél. Amennyiben váladékozás tapasztalható, azt híg betadine-oldattal mossuk, ha nem múlik, mutassuk meg állatorvosnak. Kanoknál kevés (napi egy-két csepp) fehéres-áttetsző váladék a hímvesszőnél normális. Szukáknál a tüzelés időszakán kívül nem mutatkozhat váladék.

Hasmenés esetén a végbélnyílás környéke szennyeződhet bélsárral, ezt langyos vízzel, szükség esetén samponnal tisztítsuk meg. Gyors segítségként letörölhetjük a szennyeződést nedves törlőkendővel is.

A végbélnyílás két oldalán található bűzmirigyek állapotát időnként érdemes ellenőrizni, mert nem megfelelő ürülésük esetén begyulladhatnak. Ilyenkor állatorvossal vagy kutyakozmetikussal ki kell tisztíttatni. Gyakorlott gazdi maga is kinyomhatja a bűzmirigyet. A bűzmirigy gyulladására utalhat fokozódó szőrhullás, viszketés, fülrázás, illetve a végbél-tájék nyalogatása, „szánkázás” (az állat az elülső lábaival húzva magát a farán csúszkál). Előrehaladottabb állapotban a tájék kipirul, elődomborodik, esetleg a mirigy alatt sipoly képződik. Ez megelőzhető, ha a tünetek észlelésekor a bűzmirigyet állatorvos vagy kutyakozmetikus (vagy a gyakorlott tulajdonos) kiüríti, de ha erre túl gyakran lenne szükség, vagy a tünetek ennek ellenére nem szűnnek, szóba jöhet az állatorvosi kezelés, végső esetben a műtéti eltávolítás. A bűzmirigy kinyomására csak akkor van szükség, ha a tüneteket észleljük. Sok kutyánál erre egész életében nem kerül sor, másoknál ez néhány havonta szükséges.

Napi gondozás

A kutya egész testét átsimogatjuk, lehetőleg lefektetve, hanyatt fordítva is átnézzük mindenhol, puha szőrkefével vagy gumikefével átfésüljük. Amennyiben szükséges (vedlés vagy erősebb szennyeződés), fém fésűvel vagy kefével, nedves törölközővel megtisztítjuk a kültakarót.

Heti gondozás

A kutya egész testét átsimogatva, gondosan meg kell nézni a szemeket, füleket, fogakat, orrot, mancsokat, ivarszervek és a végbélnyílás környékét, ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.

Havi gondozás

A heti gondozás teendőit ki kell egészíteni az élősködő-mentesítéssel, melyhez legegyszerűbb a spot-on készítmények használata. Ezen termékek használata egyszerű, a kutya marján-nyakán a bőrre cseppentve egy-két nap alatt kifejtik hatásukat, és egy hónapig védelmet nyújtanak bolhák és kullancsok ellen. Lehetőség van még a bolha- és kullancsirtó nyakörvet használni, mely 5-7 hónapig nyújt megfelelő védelmet a külső élősködők ellen.

Ezen kívül háromhavonta széles hatásspektrumú féreghajtó készítménnyel kell védekezni a belső élősködők ellen.

Éves gondozás

Az előzőeken túl a kötelező veszettség és fertőző betegségek elleni oltás beadatása, alapos állatorvosi ellenőrzés kérése és a kötelező szűrővizsgálatok elvégeztetése is a kutyával közlekedő feladata.

A kutya etetése

Kutya etetése, cuki vakvezető kutya kölyök falatozik a tálkájából

Kutya etetése

A kutyafélék ragadozó állatok, evési szokásaikat tekintve a húsevők és mindenevők közt helyezkednek el, mivel a zsákmányállatot teljes egészében elfogyasztják. Falkaállatként a táplálkozási rituálé a dominancia-viszonyok erősítésére is szolgál, és a konkurencia miatt jellemző a verseny-evés. Gyomruk nagyon tágulékony, egyszerre nagyobb mennyiségű élelem befogadására képes. Könnyen hánynak, akár akaratlagosan is, a hirtelen befalt nagy mennyiségű táplálékot biztonságos helyre elvonulva sokszor kihányják és nyugodt körülmények között újra megeszik. Szukáknál kölyöknevelés során gyakori a táplálék visszaöklendezése a cseperedő kölykök számára.

A munkakutyákat legegyszerűbb száraz táppal etetni, ennek kezelése, adagolása is könnyen megoldható. Ma már jó minőségű, teljes értékű tápok kaphatók a legkülönfélébb igények kielégítésére is. A tápok beltartalmi értéke a csomagoláson minden esetben fel van tüntetve.

A táp beltartalma

A tápok legfontosabb összetevői

Fehérjék:

a kutya energiaigényének egy részét fehérjékből fedezi, valamint a növekedéshez és a test szöveteinek újraképzéséhez szükséges aminosavakat szolgáltatják. Ezek közt vannak esszenciális aminosavak, melyeket a szervezet nem képes előállítani, ezért a táplálékkal kell felvennie őket. Fehérjéből a szervezet nem képez tartalékot, ezért a kutya táplálékának azt feltétlenül tartalmaznia kell. A táp felnőtt, egészséges kutya esetén 18-25% fehérjét tartalmazzon. Ennél magasabb fehérjetartalom szükséges az izomépítéshez, fiatal, növésben lévő, lábadozó, vemhes, szoptató, nagy fizikai megterheléssel járó munkát végző kutyáknak (25-30%). Fontos tudni, hogy a fehérjebeépítés energiaigényes folyamat, ezért a hasznosulás szempontjából a takarmányban levő fehérje összes mennyiségénél sokkal fontosabb az abban levő fehérje-energia aránya. Hiába magas egy táp fehérjetartalma, ha mellette nincs elég energia, vagy a fehérje minősége (pl. aminosav összetétele) nem megfelelő, akkor a hasznosulása sem lesz megfelelő.

Zsírok:

a zsír a kutyák táplálásában többféle funkciót tölt be: biztosítja a szervezet számára a nélkülözhetetlen esszenciális zsírsavakat, ízletessé teszi a tápot, energiával látja el a szervezetet, a testet építő sejtek lényeges alkotóelemeit képezi és segíti a zsírban oldódó vitaminok felszívódását. A feleslegesen felvett energia bőr alatti és hasüregi zsír formájában raktározódik. A felnőtt kutyáknak gyártott tápok optimális nyerszsír-tartalma 8-12%, de akár 20% sem okoz emésztési problémát, ha a zsír nem avas. A zsírok ízfokozók, energianövelésre a szénhidrátok helyett alkalmasabbak, de ha hirtelen, szoktatás nélkül emelik arányukat a táplálékban, hasmenést okozhatnak.

Szénhidrátok:

elsősorban energiaforrásként hasznosulnak a szervezetben. Mivel a kutya energiaszükségletét fehérjéből és zsírokból egyaránt fedezni tudja, szénhidrátokra táplálkozás-élettani szempontból csak nagyon kis mennyiségben van szüksége. Ennek ellenére a tápok többsége mégis jelentős mennyiségben tartalmaz szénhidráttartalmú alapanyagokat, egyrészt mert az ebben levő egyéb táplálóanyagokra (pl. egyes ásványi anyagok, rostok) a kutyának szüksége van, másrészt mert ezzel csökkenteni lehet a rendkívül drága fehérjék mennyiségét (ezzel közvetve a tápok árát). A különböző szénhidrátokat a kutya nem egyformán képes hasznosítani. A nyers keményítőt és az összetett szénhidrátokat (nyers burgonya, csokoládé, sütemény) rosszul emészti, ezért ilyeneket ne is adjunk neki. A tejcukrot csak kölyökkorában tudja megemészteni, a felnőtt kutya általában hasmenést kap tőle, ugyanúgy, mint a kölyökkutya a kristálycukortól. A növényi eredetű szénhidrátokat etetés előtt hőkezelni kell, így már jól hasznosítható energiaforrást jelentenek. Ide tartozik a burgonya, a különböző tésztafélék, a rizs, a kukorica. A túl magas szénhidráttartalom a kutyák számára ízetlenné teszi a tápot, így azt általában kedvetlenül, nem szívesen fogyasztják.

Rostok:

a kutya számára emészthetetlenek, de jótékony hatásuk miatt kis mennyiségben mégis szükségesek. A rostok késleltetik a gyomor ürülését, a jóllakottsági érzet kiváltásában ezért fontosak. Megkötik a bélben keletkező gázok és toxinok egy részét, táplálékul szolgálnak a bélben élő hasznos baktériumoknak és szükségesek a normális állagú bélsár kialakulása érdekében. Kiváló rostforrás a korpa (búza-, árpa- és rozskorpa) és a gabonapehely (zabpehely).

Nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok:

energiát nem szolgáltató, de nagyon fontos alkotóelemei a tápláléknak, a szükségesnél alacsonyabb arányuk hiánybetegséget okoz.

Egyes tápokban találhatunk még olyan speciális összetevőket, mint a szájhigiéniát biztosító, fogkőképződést gátló adalék, az ízületeket védő zöldkagyló-kivonat, glükózamin, chondroitin-szulfát, valamint antioxidánsok.

Az egyes tápanyag összetevők iránti igényt külön-külön kell meghatározni. Az elterjedt szóhasználat szerint az összetevő iránti minimális szükséglet a klinikai hiánytünetek megelőzését, a biztonsági szükséglet az életfenntartó szükségletet jelenti. Fontos szem előtt tartani, hogy az egyes tápanyag összetevők szerepe más és más, ezért egymást csak korlátozott mértékben helyettesíthetik.

A táp egyéb jellemzői, táp választás

A táp beltartalmi összetevői mellett figyelmet kell fordítani a fizikai jellemzőire is.

Fontos, hogy a táp:

A tápot a kutya korának, állapotának, terhelésének és méretének megfelelően válasszuk ki a rendelkezésre álló jó minőségű tápcsaládok kínálatából. Az átlagos vakvezető kutyának a közepes, illetve nagytestű kutyáknak való tápok felnőtt, fenntartó változatai megfelelőek. Nem szükséges a munkakutyáknak gyártott tápot adni nekik, mivel azok energia- és tápanyagtartalma a fokozottan nagy fizikai igénybevételnek kitett kutyák szükségleteinek felel meg. Ma már léteznek érzékeny gyomrú, válogatós kutyáknak való tápok, és allergiás kutyáknak gyártott szója- és gluténmentes tápok, valamint sokféle ízesítéssel készült tápok is, hogy minden gazda és kutya megtalálja a számukra megfelelőt.

A táp mellett mindig álljon friss, tiszta ivóvíz a kutya rendelkezésére és az etetés után mindig biztosítsunk neki legalább 1,5-2 óra nyugalmat, így lehet legbiztosabban elkerülni a gyomorcsavarodás kialakulását. Amenniyben erre nincs lehetőségünk, akkor a napi tápját osszuk el 2-3 kisebb adagra, és így adjuk oda neki reggel-este (reggel-délben-este).

Tápváltás

Megtörténhet, hogy az addig etetett táp nem megfelelő, és váltani kényszerül a gazda. Erre sor kerülhet például:

A tápváltás problémamentesen megoldható, ha az új tápot fokozatosan, egyre növekvő mértékben keverve a régivel kezdjük etetni, és 5-7 nap alatt térünk át teljesen az újra.

A táp mennyisége

A táp mennyiségének meghatározásánál alapul lehet venni a gyártó által ajánlott mennyiséget, de ezt az adagot módosítani kell, ha a kutya jó kondícióját nem biztosítja. A kutya kondíciója könnyen megállapítható: az állat bordái ne látszódjanak, de kitapinthatóak legyenek, a gerincvonal ne legyen „éles”, a csípőcsont ne rajzolódjon ki. Amennyiben a kutya alulkondicionált, a napi adagjának harmadával lehet emelni a táp mennyiségét, vagy váltani kell magasabb energiatartalmú, megfelelőbb összetételű tápra. Ha túlkondicionált, akkor a harmadával lehet csökkenteni az adagját, vagy váltani kell alacsonyabb energiatartalmú, diétás tápra. Egy-két héten belül ellenőrizni kell újra a kondícióját. Ha szükséges, újra módosítani kell az adagot, illetve beszélni kell az állatorvossal, hátha egészségügyi probléma áll a háttérben.

Az adott mennyiségű tápot a felnőtt, kifejlett kutya egyszeri etetésre elfogyasztja, nem szükséges több adagra osztani. Kivétel: ha valamilyen oknál fogva (rossz emésztés, betegségből való lábadozás, kondíció-javítás, komoly fizikai megterhelés, szoptatás) a szükséges táp mennyisége meghaladja a kutya testsúlyának 2,5%-t, indokolt az adag két-három részre való elosztása és áztatott formában történő etetése. Szintén ez az eljárás indokolt, ha nagyobb testű, lazább szervezetű kutyáról van szó, illetve ha valami miatt nem megoldható az etetés utáni nyugodt pihenés biztosítása.

A kiadagolt élelmet az egészséges, jó étvágyú kutya pár perc alatt elfogyasztja. Soha ne maradjon öt-tíz percnél hosszabb ideig a kutya előtt a táp. A napi tápadagja mellett más etetés ne legyen, az esetlegesen használt jutalomfalatokat is számoljuk hozzá az adagjához!

A kutya egészségvédelme

Kutya egészségvédelme, cuki vakvezető kutya kölyök szembe szalad

Kutya egészségvédelme

Megelőzés

A gazda feladatai:

Egészséges körülmények biztosítása

A gazda feladata, hogy a vakvezető kutya tartási helyét úgy alakítsa ki, hogy a kutya környezetében ne legyenek olyan tárgyak, melyektől sérülést szenvedhet vagy olyan anyagok, melyek mérgezést okozhatnak. A lakásban legyen egy kijelölt helye, ahonnan láthatja a család tagjainak életét, de nem zavarja őket semmiben. Ez lehet egy kutyakosár, matrac, szőnyeg, boksz vagy ketrec is, de mindenképpen akkora legyen, hogy kényelmesen elférjen benne. A boksz vagy láda előnye, hogy később bárhova megyünk, magunkkal vihetjük, így a kutya mindenhol a saját helyét használhatja. Fekhelyként jól szigetelő és könnyen tisztítható anyagot válasszunk.

Bár az kívánatos, hogy a vakvezető kutya egész nap gazdája mellett legyen, számos oka lehet, hogy kutyánkat mégis magára kell hagynunk. Ilyenkor a kutya maradhat a lakásban, de már csak az ürítés lehetősége miatt is kellemesebb lehet számára, ha inkább kertben hagyjuk.

Ha a kert egésze nem biztonságos a kutya számára, vagy nem megoldható, hogy szabadon mozogjon, alakítsunk ki megfelelő méretű, biztonságos, szélvédett kennelt. Alapterülete legalább 6-8 m2 legyen, ideális esetben ennek a kétszerese, melynek egy része fedett, és szilárd aljzatú.

Legyen egy jól szigetelt kutyaház vagy egyéb olyan lehetőség, mely a kutyát az időjárás viszontagságaitól megvédi, és legyen puha, kényelmes fekhelye. Erre legalkalmasabb a forgács vagy a szalma, mert a szivacs, pokróc könnyen átnedvesedik és nehezen szárad, így nem biztosít megfelelő pihenési lehetőséget. Az almot rendszeresen cserélni kell, ha átnedvesedik, gyakrabban. Ha szükséges, kezeljük élősködők elleni szerrel. Ha a kutyaház lapos tetővel készül, az egy újabb, a kutyák által kedvelt pihenőhelyet jelent.

A kennelt, illetve ha nincs kennel, az egész kertet úgy kell kialakítani, hogy:

A kertet/kennelt rendszeresen takarítani kell, az ürüléket naponta távolítsuk el, a kennelt időnként fertőtlenítőszerrel kevert vízzel takarítsuk ki.

Mozgatás, tréningben tartás

A vakvezető kutyának minden nap biztosítani kell a szabad mozgás lehetőségét. Ideális esetben a kutyáknak napi háromszor fél óra szabadon futtatás járna lehetőleg más kutyák társaságában, pl. kutyafuttatón. Ez sokak számára megoldhatatlan. A napi egyszeri szabadon engedés azonban mindenképp szükséges.

Betegségre utaló tünetek

A megelőzés fontos része, hogy a betegségre utaló tüneteket, jeleket a gazda felismerje, és megfelelőképpen értékelje.

A legfontosabb tünet a viselkedés, kedélyállapot megváltozása. Ez alatt érthető a kutya szokásostól eltérő reakciója a körülötte zajló eseményekre, anélkül, hogy ésszerű magyarázata lenne. Például a sétán mindig élénken szaladgáló, szimatoló, labdázó kutya beáll láb mögé, nem érdeklődik a környezete iránt, nem vagy csak vonakodva megy a labda után, tehát csökken a reakciókészsége. Ennek ellenkezője a fokozott reakciókészség, amikor túlzott aktivitás figyelhető meg. Ezzel ritkábban lehet találkozni, azonban ezek a tünetek súlyosabb, legtöbbször idegrendszeri betegségeket jelezhetnek. Ezt a kutya gazdája, aki a legjobban ismeri őt, veszi észre a leghamarabb. Nem szégyen ilyenkor meglátogatni az állatorvost, még ha furcsán is fog nézni, ha a tüneteket kérdezvén csak annyit tudunk mondani, hogy nem olyan a kutya, mint szokott lenni. Egy ilyenkor elvégzett alapos vizsgálat azonban sokszor komolyabb problémák időben történő felismeréséhez vezet, ezzel megkímélve mindenkit a súlyosabb következményektől.

A másik nagyon fontos tünet egy látszatra egészséges kutyánál az étvágytalanság. A legtöbb kutya ragadozó lévén szinte bármikor hajlandó enni. Ha mégsem olyan vehemenciával fogadja a napi etetést, mint szokta, az gyanúra adhat okot. Ha más, betegségre utaló tünet nem mutatkozik, érdemes ilyenkor elvenni a kutya elől a tápot és másnap megkínálni újra. Ha akkor sem fogyasztja el, illetve emellett más tünetek is észlelhetőek (láz, hányás, hasmenés, levertség, stb.), irány az állatorvos!

A további tünetek három nagy csoportba sorolhatók.

A „látható”, hallható, szagolható tünetek:

A tapintással észlelhető tünetek:

Egyszerű „műszeres” vizsgálatokkal megállapítható tünetek:

nem kell bonyolult műszerezettségre gondolni, csak egy órára és egy lázmérőre van szükség. Ezzel ellenőrizhetjük a kutya légzés-számát, a pulzusát és hőmérsékletét.

Tájékozódásképpen az alapértékek:

Mivel ezek az értékek (a hőmérséklet kivételével) tág határok közt változhatnak, ahhoz, hogy megfelelően lehessen értékelni azokat, célszerű az egészséges állaton néhányszor elvégezni a méréseket, így a gazda tudni fogja az adott egyed normális alapértékeit. Ha a kutya viselkedése betegségre utal, elvégezve e méréseket, tudja majd mihez viszonyítani a kapott értékeket.

A kutya tulajdonosa van a legközvetlenebb kapcsolatban az állattal, így ő észleli elsőként a betegségre utaló tüneteket, de fontos, hogy képes legyen megítélni, mikor kell állatorvoshoz fordulni. Egy-egy általános tünet, mint pl. a hányás, hasmenés, önmagában nem feltétlenül kóros, de más tünetek (pl. levertség, világos nyálkahártyák, láz) megjelenésével együtt már betegségre utalhat.

Az állatorvos kiválasztása

Az állatorvos kiválasztása nagyon fontos feladat, még mielőtt bármilyen probléma felmerülne. A kiválasztásnál figyelembe kell venni néhány fontos szempontot. A jó állatorvos:

Állatorvosi kezelés megszervezése, konzultáció

A tulajdonos feladata:

Az állatorvos számára könnyebb a kommunikáció és a diagnózis felállítása, valamint a beavatkozás szükségességének eldöntése, ha a gazda megfelelően össze tudja foglalni a tüneteket, és döntő fontosságú lehet a kórelőzmény is. Lényeges a tünetek erősödése vagy enyhülése, ami a folyamat irányra utalhat, valamint az is, hogy mióta tart a kóros állapot, mennyire hirtelen alakult ki, volt-e korábban hasonló megbetegedése az állatnak, illetve a környezetében fordult-e elő hasonló betegség.

Az állatorvos számára lényegesek az állat környezetére vonatkozó információk:

A tulajdonos feladata az állatorvosi kezelés megszervezése és az állatorvossal való konzultáció. Neki kell számon tartania, mikor kell beadatni a következő oltást, kérni az élősködők elleni készítményeket, neki kell megszervezni az esetleges vizsgálatok (szűrővizsgálatok, egyéb kezelések) lebonyolítását, időpontot egyeztetni. Szintén a gazda feladata, hogy ha az állatorvos valamilyen kezelést előírt, azt maradéktalanul betartsa, végigcsinálja, és nem utolsó sorban annak eredményéről az állatorvost tájékoztassa.

Nagyon fontos, hogy sürgős esetekben is (pl. baleset, hőguta) előzetesen konzultáljunk az orvossal telefonon, hogy tud-e fogadni, illetve, hogy mire készüljön. Rengeteg időt nyerünk, ha a fölösleges ide-oda autózgatás helyett öt percet szánunk a telefonos egyeztetésre, és csak akkor indulunk el, amikor megbizonyosodtunk róla, hogy az orvos tud fogadni, és el tudja látni a kutyát.

A vakvezető kutyákra vonatkozó speciális előírások

A szociális és munkaügyi miniszter 27/2009. (XII.3.) SZMM rendelete a segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól előírja, hogy a vakvezető kutyát különféle közegészségügyi rendeltetésű megelőző kezelésekben és rendszeres szűrésekben kell részesíteni.

Az első vizsgálatot úgy kell elvégeztetni, hogy az összes eredmény megérkezésének és leigazolásának ideje legalább egy héttel előzze meg a segítő kutya munkába állásának időpontját.

Ossza meg másokkal is!

Vissza az oldal tetejére